A szívelégtelenség kezelése renális diszfunkcióban

Dr. Dékány Miklós

A szívelégtelen betegek jellemzően az idősebb korosztályhoz tartozó, mintegy 30%-ban diabetesben is szenvedő populációjában a vesefunkció különböző szintű károsodása gyakori jelenség. Egy nagy metaanalízis adatai szerint, amelybe 16 tanulmány 800098 betegét vonták be, a szívelégtelen betegek 63%-ának volt valamilyen szintig csökkent a vesefunkciója. Ismert tény, hogy a vesefunkció károsodása rontja a szívelégtelenség prognózisát.

Amikor szívelégtelen betegeket kezelünk, tudatában kell lennünk annak, hogy az optimális neurohormonális antagonista és értágító kezelés még ha átmenetileg rontja is a vese működését, hosszú távon csökkenti a vesefunkció káros prognosztikus hatását, és ami ugyancsak fontos, egyidőben stabilizálhatja is a betegek vesefunkcióját. Az előbbi eredmény megvalósulásához a diuretikumok túladagolásának elkerülése kiemelkedő jelentőségű: csak a folyadékretenció megszüntetéséhez és visszatérésének megakadályozásához szükséges legalacsonyabb adagban alkalmazzuk őket. A napi klinikai gyakorlatban nem ritkán észlelt, csökkent vesefunkció miatti elégtelen kezelés számos vizsgálati eredmény fényében indokolatlan eljárás. Az intenzív gyógyszeres kezelés fontosságának hangsúlyozása mellett érdemes felhívni a figyelmet a betegek szoros követésének, laboratóriumi paramétereik rendszeres ellenőrzésének jelentőségére, s a modern irányelvekben lefektetett óvatossági rendszabályok betartására, a kontraindikációk figyelembe vételére. Az utóbbiak ugyancsak elengedhetetlen feltételeit jelentik a csökkent vesefunkciójú szívelégtelen beteg eredményes kezelésének.

Nyomtatható verzió